Kedd reggel

 

1913-ban egy új világ köszöntött be az egyesült államokbeli postai szolgáltatások piacán, amikor is egy új törvény lehetővé tette, hogy 4 fontnál (kb. 1,8 kg) nehezebb csomagot is fel lehessen adni a postán. Ez egy új korszakot jelentett sok amerikai számára, akik elszigetelten, messze éltek a főbb vasúti és egyéb közlekedési útvonalaktól.

Nagy forgalmú eladói napok jelentek meg a közszolgáltatókat lefedő ETF-ben (tőzsdén kereskedett befektetési alapban), ami arra utal, hogy disztribúció zajlik, a befektetők ezeken a szinteken már eladókká váltak. Hogy miért fontos ez? Mert ahogy az előző bejegyzésemben leírtam a befektetők számára jelenleg az a millió dolláros kérdés, hogy a 40 éve nem látott értékeltség különbség a kötvénypiac és a részvénypiac, a részvénypiac stabil növekedésű és kockázatos szegmensei között vagy éppen a szegmensek által meghatározott földrajzi régiók között (EU vs USA) feloldódik-e, és ha igen milyen módon.

Azt hiszem, érthető, hogy a Follow the flow Gavallér c. számából miért nem lett nyugdíjpénztári himnusz. De vajon mi történne, ha a „ránk hulló pénz” egy részéből hosszú távon megtakarítanánk is?

A 2019-es év legnagyobb tőzsdei talánya az, hogy a lassan már egy éve tartó masszív romlás az iparban átterjed-e a magát eddig jól tartó szolgáltató szektorra, vagy a lefordulás csupán átmeneti és a gazdaság többségét adó szolgáltatószektor stabilitása lesz az, ami kimozdítja az ipart a gödörből.

Múlt csütörtöki ülésén az ECB még mélyebbre vágta alapkamatát a negatív tartományban elérve a -0,5%-ot. Új eszközvásárlási programot jelentett be havi 20mrd EUR értékben, aminek ezúttal nem időben határozta meg a végét, hanem az inflációs cél megfelelő eléréséhez kötötte (illetve intézkedéseket hozott, amivel az európai bankrendszert védi a negatív kamatok kedvezőtlen hatásaitól).